Még régebben történt, hogy egy vadon befogott nimfa papagájt nálunk helyeztek el az állatvédők, miután a valódi gazdáját hosszas keresés után sem sikerült megtalálni. 5 év körülire tippeltük és hamar párba állt az én saját nimfámmal, még a költésbe is belefogtak, több tojást is raktak, melyek nem voltak termékenyek. Vettem nekik egy nimfa papagáj odút, abba rakták a tojásaikat.
A befogott tojó később sajnos meghalt, az állatorvos szerint artériaproblémái voltak. Nyolc hónapig voltak együtt, meggyőződésem, hogy az én madaram még mindig emlékszik rá. Társa elvesztése megviselte, egy ideig tolltépős is lett. Gyakran ült a madár odú mellett, amelyet megosztottak.
A szerencse szerepet játszik a madártenyésztésben. Sokat írtam a mentett madarak visszaengedéséről a természetbe, és túl sok ez volt a személyes tapasztalat. De tanultam a hibáimból. Az egyik ilyen hiba a nyitva felejtett ketrecajtó, mely következtében az egyik afrikai szürke papagájom sikeresen megszökött a ketrecből és sajnos el is repült. Társa folyamatosan sípolt és hívta őt. Mi pedig órákon át kerestük őt a közeli mezőkön. Pedig az odút is nyitott ketrecajtóra kell fellógatni, a madarak (a hím és a tojó is) az erre a célra vágott lyukon át jártak be a fészekbe.